Vérfarkasok

Eredet

Számtalan mítosz kering eredetünkről. Létünk, az emberiség egyik legismertebb, és legősibb legendája. Az alakváltásban való hit több embercsoport történeteiben is megtalálható.  A Japánok a Rókaemberbe, a Brazilok a Jaguáremberbe vetették hitüket.
Létünk igaz bölcsője Arkadia. Az első közülünk Lükaón.. azaz Lycaon király volt, kinek hite megrendült a görög istenekben. Az istenek között is a legfőbb, Zeusz, viszonyt folytatott Lükaón leányával, Kallisztóval. Lükaón úgy döntött próbára teszi Zeusz igaz istenségét, s olyan tettre vetemedett, amit mélységesen elítéltek görög földön. Ünnepséget rendezett Zeusz tiszteletére, ahol a bőséges kínálatba emberhúst is csempészett. Zeusz még azelőtt rájött erre, mielőtt belekóstolt volna, s haragjában, hogy bizonyítsa mindenhatóságát, Lükaónt farkassá változtatta, aki eztán minden teliholdkor felvette a fenevad alakját. Lükaón soha nem evett emberhúst, ám mérhetetlen dühe és haragja eluralta elméjét, s őrjöngve tépte szét az útjába kerülő embereket. Nem mindenki halt bele ezekbe a támadásokba. Némelyek, kik életben maradtak, osztoztak Zeusz átkában.. elindítva ezzel egy megállíthatatlan folyamatot, melynek következtében mi is azzá lettünk amivé.. Emberi külsőnk alatt ott lapul a vad, lesben várva..


A vérfarkasokról általában

Semmi külső jele nincs annak a halandók számára, hogy ki az közöttük, akit a lükantrópia átka megfertőzött. Látszólag ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más. Dolgozni járunk, autót vezetünk, eszünk, iszunk, szeretkezünk. Az átok mégis olyan természetfeletti képességekkel ruházott fel minket, melyek a halandók fölé emelnek. Az átok, vagy ahogy manapság nevezzük: vírus, harapás útján kerül a véráramunkba. Végigszáguldva testünkön, kebelezi be minden porcikánkat, s attól a pillanattól kezdve nem vagyunk emberek többé. A farkas lénye mely növekedésnek indul, hosszú folyamat során veszi át fölöttünk az irányítást, míg elérhetjük fajunk legtökéletesebb formáját. A farkas orrával érzünk, szemeivel látunk, fülével érzékeljük a környező világ zajait. Érzékenyebbé váltunk a természet iránt, vágyjuk a közelségét, s eltaszítjuk a magányt. Keresni kezdjük a hozzánk hasonlókat, együvé akarunk tartozni, mert érezzük, egyedül elveszettek vagyunk. Testünk megacélosodik, reflexeink tökéletessé válnak, s bőrünk bár sebezhető, de a lükantrópiának köszönhetően sérüléseink szinte azonnal begyógyulnak. Az öregedés folyamata lelassul, de nem áll meg. Száz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy halandó mércével nézve egy évvel öregebbé váljunk. Ez az oka annak, hogy folyamatosan mozgásban vagyunk. Nem lehetünk pár évnél tovább egy helyen –csak turpisságokat bevetve - , mert a halandóknak feltűnne változatlanságunk. Létünk titkának megtartása -épp úgy, ahogy a vámpíroknál-, a legősibb törvény. Szaporodásra természetes úton képtelenek vagyunk. A hímek képtelenek utódot nemzeni, a nőstények gyermeket kihordani.. de nem csak egymás közt válunk meddővé, hanem emberi kapcsolatainkban is. Minden érzést sokkal intenzívebben élünk meg.. vágyat, szerelmet, dühöt, gyászt. Nem vagyunk halhatatlanok. A normál értelemben vett halál nem érhet el minket, mert semmilyen kór nem képes eluralkodni testünk felett. Ellenünk a szent ereklyék hasztalanok, de ha ezüstöt látsz, fuss! Egy ezüsttőr, vagy golyó a szívünkbe fúródva gyorsan véget vet életünknek. Az ezüst fegyverekkel okozott egyéb sérülések sokkal lassabban gyógyulnak, s gyengítenek minket. Másik módja a halálunknak, ha szívünket kitépik a helyéről, bár erre a tettre nem sokan vetemedtek a történelemben. Erre csak nálunk erősebb farkasok, vagy vámpírok képesek, akiket a legnagyobb ellenfeleinkként tartunk számon. Bár a szent ereklyék hasztalanok velünk szemben, de ha megszentelt helyre tesszük be a lábunkat –például templomba-, amíg odabent tartózkodunk, képtelenek vagyunk képességeink használatára, vagy az átalakulásra.

Ahhoz, hogy valakiből vérfarkas válhasson, hosszú utat kell végigjárnia. Nincs két egyforma ember, és nincs két egyforma farkas sem. Nagyban függ emberi természetünktől az, hogy milyen hosszú idő kell a kiteljesedésig. Mindaddig, amíg nem sikerül harmóniát kialakítani a bennünk növekvő vad, és emberségünk között, kiszámíthatatlan, labilis vadállatok vagyunk, akik nemcsak a sajátjaikat, de a halandókat is veszélyeztetik. A beharapást követően a vírus visszafordíthatatlan változásokat indít el, amire nincs ellenszer. Kezdetben ezeket a változásokat leginkább érzékeléseinkben és reflexeinkben figyelhetjük meg. Szaglásunk javul elsőként. Intenzívebben érezzük az illatokat, akár az utca másik oldalán levő étterem teraszán étkezők tányérján levő hús ízesítéséül szolgáló különböző fűszerek illatát is meg tudjuk különböztetni egymástól. Bizonyos idő elteltével kezdjük érzékelni látásunk kiélesedését. Akinek halandóként rossz volt a szeme, többé már nincs szüksége látást javító eszközökre. A részletek kirajzolódnak, a távlatok közelebb kerülnek. A hallásunkon csak ezt követően tapasztaljuk meg a változásokat. Érthetővé válnak a pár szobával odébb folytatott beszélgetések, meghalljuk még a sündisznó lépteit is a magas fűben. Bőrünk is sokkal érzékenyebbé válik az ingerekre... testhőmérsékletünk pár fokkal megemelkedik, de nem lesz kirívóan magas a halandókéhoz képest. Mindezt a változást a bennünk növekvő farkasnak köszönhetjük, s bár kezdetben még áldásnak véljük jelenlétét, egy idő után elkezdi követelni az irányítás jogát. Fizikálisan még nem uralkodik rajtunk, de hatással van érzéseinkre. Ingerültté válunk, kerülni kezdjük az emberek társaságát, vonzani kezd a természet... s a tartozni akarás vágya. Ahogy közeledik a holdtölte, kezdjük érzékelni a fizikai változásokat. Csontjainkat, a reumához hasonlatos fájdalom kezdi átjárni, az étkezés, a harapás kínkeserves procedúrává válik. Szőrzetünk erősebb és sűrűbb lesz, körmeink gyorsabb ütemben nőnek a korábban megszokotthoz képest. A farkas ekkorra már megerősödik annyira, hogy a következő teliholdkor utat törjön magának. Testünk borzalmas kínok árán elkezd átalakulni. Minden csontunk eltörik, megnyúlik, s félig farkas-félig emberformát öltünk. Körmeink karommá hajolnak, tépőfogaink megnyúlnak, testünk nagy részét szőr borítja. Ősi ösztönünknek engedelmeskedve, fékezhetetlen ámokfutásba kezdünk. Mindegy hogy ember, vagy állat kerül utunkba, gondolkodás nélkül tépjük apró cafatokra, s csak a hajnal, vagy egy erősebb társunk vet véget ámokfutásunknak. Mezítelenül térünk magunkhoz, csak ködösen emlékezve az éjszaka történéseire. A legnehezebb ezen az állapoton túllépnünk. A folytonos fájdalom, mely az átváltozásokkal jár, szép lassan kezdi megtörni lelkünket, s a farkas ebből táplálkozva válik egyre erősebbé. Minél előbb értjük meg, hogy további boldogulásunk záloga a harmónia, minél előbb fogadjuk el a bennünk levő kettősséget, annál hamarabb tudunk túllépni ezen az állapoton. Ha sikerrel egyesül a testünkben élő két lélek, nyugodttá, magabiztossá és megfontolttá válunk. Farkasunk kiteljesedik bennünk, s egymást erősítve érjük el a tökéletességet. Átváltozásaink bár még mindig fájdalommal járnak, de ez a fájdalom idővel megszűnik. Képessé válunk most már a kifejlett farkas alakját felvenni, s csak abban különbözünk a született farkasoktól, hogy kissé nagyobbak vagyunk náluk.
Többségünk követőnek születik, azonban van, aki vezetőnek… akik köztünk is a legerősebbek. Ők képesek akkora önuralomra, hogy szándékosan felvéve farkasember alakjukat, teremtsenek új vérfarkasokat. Uralva indulataikat egyetlen harapással sebzik meg áldozataikat, s juttatják véráramukba a vírust. Egyedül semmik vagyunk, de együtt szinte legyőzhetetlenekké válhatunk. Az alfa szava szent, aki ellenszegül, azt dominancia harcra hívják, aminek a végét valamelyik farkas halála jelenti. Ez az erőfitogtatás már kiforratlan kölykök között is megjelenik, bár közöttük a harc általában csak első vérig szokott tartani.

Minden farkasra igaz az, hogy érzékszerveink és reflexeink tökéletessé válnak.. A fizikális megterhelések tűrőképessége kiszélesedik, s képesek vagyunk gyorsan változtatni a helyünket, regenerálódni. Képesek vagyunk mentális kommunikációt folytatni egymással. A halandók gondolatai nyitott könyvé válnak.

• Szövetregeneráció/Sebgyógyulás:
  - Minden farkas szervezete képes az öngyógyításra. Az, hogy mennyi időbe telik a gyógyulás, teljes mértékben attól függ, mennyire erős a farkasunk (szintek).
  Egy kölyöknek még egy egész nap kell a kisebb karcolások nyomtalan begyógyításához, napok a mélyebb sebek eltüntetéséhez, hetek a komolyabb sérülések… és évek a csonkolt testrészek visszanövesztéséhez. Ahogy a farkas több teret nyer, jelenléte hangsúlyozódik, ezek az idők csökkennek. Nem lehet általánosítani, hogy egy adott életszakaszban pontosan milyen időintervallumot takar a regeneráció, hiszen minden farkas más és más, azonos szinten levő egyedek között is lehetnek kirívó különbségek. Amit tudni lehet, hogy a fejlődésük csúcsát elért egyedeink (V. szint és alfák) másodpercek alatt eltüntetik a horzsolásokat, felszíni vágási sérüléseket. Perceket vesz igénybe az égett szövetek újraépítése, amit ilyenkor az elhalt bőrréteg „levetése” kísér. A mélyebb, komolyabb sebekből pár óra alatt kigyógyulnak, kisebb csonkolásból adódó elvesztett testrész (pl. ujjak, fül) hetek alatt, míg a komolyabbak (pl. kar, láb, nemi szerv, szem) nagyjából egy év alatt növeszthetők vissza. Még a legerősebb, legnagyobb önuralomra képes farkas számára is komoly kínokkal teli ez az időszak, s ha megtörténik egy ilyen szörnyűség, szinte kivétel nélkül a falka odújában vészelik át ezt az időszakot.
  

• Ezüst:
  - Csak színezüstből készült fegyverek képesek áthatolni a farkasok húsán, és ejteni komoly sérüléseket szerveikben. Sima fegyverek pengéje és a kilőtt golyók megáll a húsunkba fúródva, minimális fájdalomérzetet okozva testünknek. A golyókat testünk kilöki magából, idegen, oda nem való anyagként érzékelve. Épp ezért csonkolások is csak színezüst fegyverekkel kivitelezhetőek, hiszen más fegyverek nem képesek a csontjainkig hatolni. Az ezüst közelségét nem tudjuk elviselni. Érintése fájdalmas, mintha a pokol kemencéjébe mártanánk meg ujjainkat.
  

• Akik még árthatnak nekünk:
  - A farkasok fogai és karmai, tehát saját magunk, a vámpírok akik szintén természetfeletti erő tulajdonában vannak. A vámpír harapása nem halálos, viszont hosszan tartó lázba taszíthat bennünket, ami alatt gyengék és védtelenek vagyunk. Amilyen alakban (ember, farkasember, farkas) ér minket a harapásuk, abba az alakba rekedünk, amíg a gyógyulás folyamata véget nem ér. A mentalisták ellenünk fordíthatják a természet erőit, porrá zúzhatják csontunkat, s ha elég szervezettek, a legerősebbjeik kijátszva bennünket, a halálunkat is okozhatják. Az álomjárók se veszélytelenebbek a mentalistáknál. Álmainkba befurakodva ültethetnek el bennünk érzelmeket, zavart kelthetnek gondolatainkban, s ha nem vigyázunk, dróton rángathatnak.
  

• Mentális kommunikáció a falkán belül:
  - Egy falkába tartozó farkasok képesek egymással gondolati síkon kommunikálni. Ez a kommunikáció a saját „kódolt csatornájukon” történik, így más, gondolatolvasásra képes fajok egyedei ezeket a társalgásokat képtelenek kihallgatni. Ha egy farkas kitaszítottá válik falkájából, vagy elhagyja azt, ezt a köteléket (képletesen használva: aranyfonál) is elveszíti. Nem hallja többé a többieket, és nem tud kapcsolatba lépni velük ebben a formában.
  Más fajokkal a gondolati síkú kommunikáció nem lehetséges.
  

• Gondolatolvasás:
  - Már alacsonyabb szintű (II. szinttől) farkas is képes elcsípni halandó emberek gondolatfoszlányait. Más fajok gondolataiban olvasni csak nagyon kevesen képesek (pl.: ha valakinek a gondolatolvasás az egyéni képessége).
  

Ezek mellett egyéni képességek is megjelennek, melyek általában nagyban függnek attól, hogy mire voltunk fogékonyak, vagy miben voltunk ügyesek halandó életünk során. Például: aki halandóként jól tudta manipulálni a környezetét, az farkasként képes elhitetni bármit egy halandóval, vagy egy alatta álló szintű társával, vámpírral.

Ha egy halandó élete során több alkalommal megtapasztalja milyen együtt lenni egy, a farkasával harmóniában élő fajunk bélivel (IV. – V.szint vagy alfa), emlékünk soha nem tudja kitörölni, zsigerig belevésődnek az együtt töltött pillanatok... s a sóvárgás soha nem fakul. A halandó kötődni kezd a farkashoz, s minél többször fonódnak egy testté, annál jobban zárja ki a környezetét, s ha a farkas váratlanul eltűnik, képes saját haláláig tartó keresésébe kezdeni. Vigyáznunk kell tehát, hogy a halandók közül kit részesítünk több alkalommal is testünk örömeiben. A farkasok többsége épp ezért választ párjául falkabelit.

• Párválasztás:
  - A farkasok általában egy életre választják meg párjukat. A kapcsolat végét leggyakrabban valamelyik fél halála szokta jelenteni, bár mindig vannak kirívó esetek. A falkának tiszteletben kell tartani a párválasztás szabadságát mindaddig, amíg az a falkára nézve nem jelent veszélyt. A farkasok alapvetően hedonisták, de ha megtalálják párjukat, lenyugszanak és monogámiába vonulnak. Mivel párjuktól mindent megkapnak, amire vágynak, már nem vonzza őket a hódítás gondolata. Energiájukat és fantáziájukat párkapcsolatuk éltetésébe fektetik. Egy farkas szerelme párja iránt ugyanúgy lángol évtizedek, és évszázadok múltával is, mint az érzelmek fellobbanásának pillanatában. Pontosan emiatt az intenzitás miatt, ha egy farkas elveszíti párját, nagyon hosszú időbe telik, míg kiheveri, ha kiheveri. A farkasok többsége fajunk béliben lel társára. Ők a szerencsésebbek. Vannak olyanok köztünk, akikre nem vár évszázadokat átölelő boldogság. Ők azok, akiknek szívét egyszerű halandók, mentalisták vagy álomjárók ejtik rabul. A párválasztás mindig ösztönös, amiben a farkas én és az emberi való vágyai összhangba kerülnek. Tehát csak akkor jöhet létre, ha a bennünk lakozó mindkét lélek ugyanazt akarja, ami a legtisztább, és legőszintébb érzéseket jelentik egy farkas számára.
  

Általában közönyösen viseltetnek a halandók iránt. Vannak farkasok, akik egyenesen lenézik őket, a tápláléklánc egy alsóbb fokára sodorva. A legtöbb farkas azonban soha nem feledi, hogy egyszer ők is halandók voltak, így az alapvető tiszteletet megadják számukra. A halandók, ahogy a többi faj is, különösen erős vonzalmat éreznek a farkasok iránt, akik kicsattannak az egészségtől, és vibrálva öleli körbe az az erő, ami a farkasuk kisugárzásának köszönhető. A legtöbb farkas csak szórakozást, kalandot lát a haladókban, ám ha halandóval folytatnak testi viszonyt, hosszú távon függővé teszik maguktól ezeket a személyeket. Ritkább esetben a farkas halandó társat választ maga mellé, ám ennek a végkimenetele nagyon függ az alfák döntésétől. Ha hasznosnak találják a halandót, közéjük emelik, és így a pár akár évszázadokig boldog lehet, ha nem részesítik ebben a kegyben a halandót, arra az öregedés, és a halál vár, ami a farkas párt letargiába sodorja.

A mentalisták ereje óvatosságra inti a farkasokat. Mivel mentalisták csak a Smaragd szigeten élnek, ezért a világot járt- és látott farkasok többsége csak akkor találkozik velük, ha ide tévednek. Nem sokat tudnak a mentalisták múltjáról, csak sejtéseik vannak erejükről. Az erő viszont vonzó egy farkas számára, és a megismerés vágya sokszor csalhatja őket a mentalisták közelébe. Egyenrangúbb ellenfélnek tekintik őket, mint a Halandókat, s habár vonzhatja őket a természetre emlékeztető illatuk, sokkal ritkábban kerülnek fizikális kapcsolatba velük. Mivel a mentalisták nem halhatatlanok, ezért teremtésre képes farkas beharaphat mentalistát a farkasok közé, ám ezen cselekedet következményeiről nincsenek tapasztalataik. Amíg egy mentalista nem lép fel támadólag egy farkas ellen, addig a farkas nem támad rá. Kivételt képezhetnek ez alól a farkasemberek, akik fejlődésük ezen szakaszában, képtelenek az önkontrollra, és egy erősebb farkas jelenléte nélkül bárkire ráronthatnak.

Azt, hogy a vámpírok és a farkasok között mióta áll fenn az éles ellentét, ennek mi volt a kiváltó oka, pontosan nem tudná megmondani senki. A farkasok általános hozzáállása a vérszívókhoz, az utálat. Ingerli őket a vámpírokat körüllengő szag, amit sokan a halál leheleteként emlegetnek. A farkasok számára a vámpírok magát a halált testesítik meg, míg a farkasok a kicsattanó életet, és mindentől berzenkednek, aminek a halálhoz köze lehet. Ritka az olyan eset, amikor egy véletlen, vagy direkt találkozás alkalmával ne kötnének bele a vámpírokba, ösztönösen tör rájuk a vámpír elpusztításának vágya. Párt soha nem választanának a vámpírok közül, bár terjengnek olyan mende-mondák, amik szerint valaha született a két faj között nász, de ezt a rágalmat a farkasok mélységesen elutasítják.

Az álomjárók mentális erejétől épp úgy tartanak, ahogy a mentalistákétól. Egy olyan világ, amibe nekik nincs betekintésük, aggodalommal töltheti el őket. Egy farkas nehezen különbözteti meg az álomjárót a halandóktól, olykor mentalistának is gondolhatják őket. Ez az úgynevezett "új dimenzió", a bátrabb farkasokra csalogatóan hathat. A tudásvágy az idősebb farkasokban aktívan munkálkodik, így ők gyakrabban kereshetik egy Álomjáró társaságát. Nincsenek arról feljegyzések, Álomjáróból vált-e már farkas, ahogy arról sincs feljegyzés, hogy farkasban szunnyadt-e már felszínre bukó Fae-én. Keveredhetnek Álomjárókkal intimebb viszonyba, ám ennek következményeit nem ismerve, csak alapos megfontolás után engedik magukhoz közel őket. Az összes faj közül az Álomjárókat tisztelik a legjobban. Ennek oka valószínűleg a kettős énjükben rejlik, ami hasonlóságot mutat a farkasok kettősségével.

Külsőleg semmiben nem különböznek egy átlagembertől. Szaglásuk kifinomulttá válik már születésük pillanatában.. ezt követően –egyénileg változó- látásuk élessé, majd hallásuk tisztává. Bőrük minden ingerre érzékeny lesz, intenzíven élnek meg bármilyen behatást. Ha eddig nem is vágytak különösebben a természet közelségére, egyre többet gondolnak arra, hogy kiszakadjanak a hétköznapokból. Hallja a társai által neki címzett gondolatokat, de gondolati síkon irányított kommunikáció kezdeményezésére még képtelen. Vagyis gondolatai több társához is eljuthatnak, nem csak a célszemélyhez. Ezen a szinten épp ezért még nem szoktak az idősebbek – vagy csak kirívó esetben – gondolati szintű kommunikációt kezdeni a fiatalokkal, mert „káoszt okozhatnak az éterben”. Egyedi képessége csírájában a felszínre bukkan, melyet idővel tökéletesít majd.

Nyughatatlanság kezd eluralkodni rajta, nem találja a helyét, a legapróbb nézeteltérésre is agresszíven reagál. Körmei gyorsabban növekednek a szokottnál, szőrzete erősebbé válik, testét reuma-szerű fájdalom kezdi gyötörni, ami a csontjaiból sugárzik ki testének minden porcikájára. Akaratától függetlenül keze mancsszerűé torzulhat, ujjai karmokba végződnek. Ez a változás általában akkor szokott megtörténni, ha a farkas veszélyben érzi magát. Az evés fájdalommal jár. Ha eddig párkapcsolatban élt, partnerével erőszakossá, durvává válik, ami sokszor a kapcsolat végéhez vezethet. Nem tudja kontrollálni testi erejét, pl. gyakran tesz kárt környezetében... roppant össze kezében üvegpoharat… stb.
Hallja a halandó emberek gondolatait, s mivel ezek akaratlanul is a fülébe jutnak, egy idő után erősen frusztrálja. Kerülni kezdi a nagyobb tömegeket, emberi kapcsolatai megromlanak, s a farkasok közt leli meg a helyét. A falkával zajló mentális kommunikációja már megbízhatóbb, de még gyakorta célt tévesztenek üzenetei.

Ezen a szinten képes először részleges átalakulásra. Félig farkas, félig emberformát öltve a farkas ösztöneinek engedelmeskedve kezd ámokfutásba, minden útjába kerülő embert és állatot széttép. Csak nála erősebb társai, vagy más faj legerősebbjei képesek megfékezni ilyenkor. Az első holdtöltét követően már bármikor képes farkasemberré avanzsálni, ha feldühíti valami a környezetében… de fejlődésének ezen szakaszában, minden teliholdkor átalakul. Képtelen megakadályozni. Lelkileg nagyon labilis, s ez az az állapot, amikor legjobban visszavágyik az emberek közé, hiszen próbál belekapaszkodni abba, ami még megmaradt emberi mivoltából. A bűntudat sokukon elhatalmasodik, képesek mély depresszióba zuhanni, amiből csak társai és párja – ha van - feltétel nélküli szeretete tudja kisegíteni. Mentális kommunikáció tekintetében ez az időszak a „rádiócsenddé”. Ugyan hallja a társait, de válaszolni ritkán áll kedvében. Farkasember alakjában gondolatait annyira leköti a pusztítani, ölni vágyás, hogy csak az alfa gondolatai jutnak el hozzá ténylegesen... de a megszállott üldözésnek csak fizikai akadályozással vet véget.

Ahogy képessé válik elfogadni emberi oldala a farkas természetét, megteremtődik a harmónia állapota. A düh lecsillapodik, helyét a kiegyensúlyozottság és a nyugalom foglalja fel. Képessé válik a teljes átalakulásra, a tökéletes farkas-alak felvételére. Uralni tudja átváltozásait. A hold továbbra is erőteljes hatással van rá, de már nem képes kibillenteni magabiztos harmóniájából. Áldozatait már képes megválogatni, melyek szinte mindig erdei állatok, szarvasok, medvék közül kerülnek ki. Visszatér az emberi társadalomba, melyben teljes életet tud élni. Energikussága és tökéletessége kiemeli a halandók közül, kik ösztönösen próbálnak a közelébe férkőzni. Gondolati síkú kommunikációja a falka tagjaival tökéletessé válik. Üzenetei csak a címzetthez jutnak el.

A vérfarkasok létformájától annyiban különbözik a farkasoké, hogy az alfákhoz hasonlóan már ők is képesek tovább adni azt a vírust, amivel hozzájuk hasonlókat teremthetnek. Közülük kerülnek ki a "Béták" is, akik szükség szerint vezethetik a falkát, amíg az alfák távol vannak. Bár képesek újszülöttek teremtésére, nem élhetnek ezzel a képességükkel kedvük szerint. Minden esetben az alfák engedélyét kell kérni hozzá, vagy számolniuk kell a következményekkel. Az engedély nélkül teremtett újszülöttekre és teremtőikre is azonnali pusztulás várhat, ha fény derül a törvényszegésre. Gondolati síkon multi-kommunikációra is képesek a falkán belül. A multi-kommunikáció nem más, mint egy konferenciabeszélgetés, amiben üzenetei csak a címzettekhez jutnak el. (Általában IV. – V. szintűek és alfák felé kezdeményezik.)

Azok a vérfarkasok, akik sajátjaik közül kiemelkednek vezetői képességeik révén. Kevés farkas születik irányítónak. Puszta kiállásuk és lényük tiszteletet parancsoló. Szavak és tettek nélkül is képesek követésre ösztönözni társaikat. A legerősebb alfák általában nem dominancia harc révén emelkednek társaik fölé... nem ők választják meg a falkájukat, hanem a farkasok maguk szegődnek melléjük, hiszen mind a legerősebbet kívánják követni. Egyedül az alfáknak van joga arra, hogy a falkába fogadjanak harapásuk által új kölyköket. Egyedi képességüket tökéletesen tudják használni. Az alfapár nem feltétlenül társai egymásnak, de mivel az erő vonzza a farkasokat, általában nem csak a falka élén állnak egymás mellett. A falkát együttes erővel irányítják. Amellett, hogy képesek a multi-kommunikációra is, képesek blokkolni a feléjük irányuló gondolatokat, ha úgy érzik, az az adott szituációban zavaró. Illetve képes a falkatagjai beszélgetéseit kihallgatni anélkül, hogy azok ezt észrevennék.

Két törvénye van a vérfarkasoknak, amiknek megsértése minden esetben halálbüntetéssel jár.
1. Létünk titkát mindenkor meg kell őriznünk. Ha egy halandó mégis rájönne titkunkra, kötelesek vagyunk az alfa elé vinni, aki belátása szerint vagy beharapja, vagy megöli. (Az utóbbi a legvalószínűbb)
2. Az alfa szava szent. Aki ellentmond, vagy elárulja a falkát, az köteles az alfával dominancia harcra kiállni, melynek valamelyik fél halála vet véget. A dominancia harcban nem lehet fegyvert használni, vagy más falkatag segítségét kérni.

Mivel a halandók nem tudnak a vérfarkasok létezéséről, az alfák maguk választják meg, kit fogadnak a lét ezen formájába. Egyes esetekben alfa engedélyével, az erre képes (V. szintű) farkasok is teremthetnek. Ilyenkor a teremtő lesz felelős az általa beharapott új kölyökért. Neki kell átsegíteni a fejlődés rögös útjain. A nem-alfa által beharapott farkas is ugyanúgy, abszolút engedelmességgel tartozik az alfa/alfák felé. Általában olyan embereket választanak, akik valamivel kitűnnek a többiek közül.

//off: A csoportba való jelentkezés folyamata – Töltsd ki az adatlapod, jelentkezz a csoportba, és IC kevered magad játékba a farkasokkal. Ha kérdésed van, írj üzenetet nyugodtan, de a tagfelvételt csak és kizárólag az IC játék alakulása dönti majd el. A velünk való játék kezdeményezésével egyúttal elfogadod és vállalod, hogy a karaktered esetlegesen meg is halhat.//