Vámpírok

Az éjszaka gyermekei, hazajáró holtak, Drakula leszármazottai, vérszívó szörnyetegek, démon által megszállottak... megannyi névvel illették már fajunkat, hiszen ember-emlékezet óta járjuk az éjszakát rettegést és halált hozva a halandó világba. A legismertebb szó azonban a vámpír. Hogy honnan származunk? Ki volt az első? Talán még a létező legöregebbek sem ismerik a válaszokat ezen kérdésekre. Holt testünk a sötétséget rója szüntelen, és vérre éhezik kihűlt porhüvelyünk. Nem könnyű néhány mondatban összefoglalni, kik is vagyunk, hiszen annyi féle testvérünk él. Ahogy a mondás tartja: Ahány ház, annyi szokás, az évezredes holtaknál sincs ez másként.Erősebbekké, gyorsabbakká leszünk az embereknél az idő múlásával és hatalmunk növekedésével, ám mindennek az az ára, hogy nap-nap után vérre szomjazunk. A friss emberi vér táplál minket, és bár a modern kor megajándékozta gyengébb lelkületű társainkat a lecsapolt vér adományával, az így szerzett erő bizony könnyebben tovaszáll, és éhségünk újra felszínre bukkan.        
Arról, hogy a világban elterjedt ősi legendák közül mennyi igaz, keveset mondhatok. Az ősi vérvonalak gyakran adtak alapot egy-egy mítosz elterjedéséhez, az azonban minden testvérünkre igaz, hogy a nap sugarai gyilkosak számunkra, hiszen az éj és a sötétség fogadta be a halálból visszatérőket. Testünk gyakorta válik álomszéppé beavatásunk után, ám vannak, akik nem annyira szerencsések, és lelkükhöz méltó rútságuk nyer teret. Szemfogainkat elrejthetjük a kutakodó tekintetek elől, ám az évek, évszázadok múlásával egyre nehezebbé válhat halandó kinézetünk fenntartása. Vannak oly öreg holtak, akik már régen elfelejtették, hogyan kell mosolyogni, vagy egyáltalán levegőt szívni tüdejükbe, ám az ifjak még jól emlékeznek ember éveikre. Lelküket gyakran apró cafatokra tépi az idő vasfoga.
 

Ironikus szóhasználat, nem használjuk túl gyakran ezt a kifejezést. Vámpírrá válni nem könnyű, mind fizikailag, mind lelkileg kihívás elé állít. Ha egy kellő hatalommal rendelkező testvérünk kiszemel magának egy halandót és úgy dönt, hogy az éjszaka gyermekei közé emeli, akkor a vérét kell vennie. De nem elég csak néhány csepp, néhány korty. Addig kell szívnia a halandó vérét, amíg az a halál mezejére nem lép. Az utolsó szívdobbanások közepette pedig meg kell itatnia vámpírvérrel.
A halandó miközben egyre szívják az erejét, rettenetes kínokat áll ki. Amikor a vámpírvér elterjed a szervezetében, úgy érezheti, hogy valami erőszakosan visszarántja a valóságba, ekkor éled fel, immáron gyermekként. Mivel testéből ki lett vonva a lehető legtöbb vér, úgy szomjúsága iszonyatosan nagy, és mindaddig őrjöng, míg kellő vérmennyiséghez nem jut.

Az átváltoztatás folyamatának mindegyik kritériumának teljesülnie kell. Ha a vámpír még ifjú, akkor vére túl híg, nem képes a halandót átváltoztatni. Persze vannak kiskapuk, lévén a kulcs: „egy erős vámpír vére”. Ha elég elszánt az ifjú, egy kis vért szükséges szereznie egy erősebb vámpírtól, aki a nemzésre képes. Azonban az idősebbek nem adnak csak úgy a vérükből. Ha mégis sikerül eltulajdonítani, a fiatalnak szembesülnie kell az idős haragjával.
Esetenként előfordulhat, hogy a vámpír nem tudja, mikor jön el a pillanat, amikor a vérrel kellene megitatnia a halandót, így vagy elhúzza annak a szenvedését, vagy megöli.


Létünk alapja a vér, mely ereinkben kering átváltozásunk után is. Folyton vér után sóvárgunk, perzselve égeti torkunkat a szomjúság, gondolatainkat hosszú időn át a vér édes íze utáni vágyakozás tölti ki. Fontosnak tartom leszögezni, ezek a szükségletek természetesek, ez ellen nem hadakozhat egyikünk sem. A vér az, ami erőnket adja, és ha nem táplálkozunk rendszeresen, mi magunk gyengülünk. Ne éheztesd magad! Kockáztatod, hogy a szomjúság eszedet veszi, őrjöngő fenevaddá válsz és vérfürdő rendezel. Idővel megtanulhatjuk szabályozni testünk követelését, és ha erős az, ami halandó korunkból bennünk ragadt, legyűrhetjük a bennünk lakozó sötétséget, megőrizvén néhány emberi vonásunkat, ki többet, ki kevesebbet. Vannak azonban, akik teljesen átadják magukat a hatalomnak, mely testükbe költözött, vérengző vadállatokká, vagy kegyetlen, lelketlen gyilkosokká válva. Az előbbieket hamar levadásszuk, ám ha a gyilkos kellőképpen eszes, és nyomait kiválóan rejti, úgy eltekintünk a halandókat tizedelő hóbortja felett.

Vérünk lassan válik sűrűbbé, erőnk növekszik az évek múlásával, már nem szükséges minden nap táplálkoznunk. Idővel képessé válunk arra, hogy halandókat vérünkkel magunkhoz kössünk, és a legidősebbek már birtokolják a hatalmat, mely egy gyermek nemzéséhez szükségeltetik.

• Erőnk, gyorsaságunk növekszik korunk és vérünk erejével, szaglásunk kiélesedik, ám a vér illata az, amit igazán megérzünk. Ízlelésünk tompul alig nyújtanak immár élvezetet az evés örömei, ha egyáltalán képesek vagyunk befogadni a halandó ételeket, melyekre egyébként sincs testünknek szüksége.
  
  
  
• Légzésre csak a szaglás és a beszéd miatt van szükségünk.
  
  
  
• Holt testünket a vér regenerálja, és segít azt működtetni. Ami az ifjaknak még lassabban, nehézkesebben megy, az az idősebbeknek már nem okoz gondot. Azonban az elveszett fejét egyetlen vámpír sem képes pótolni. Az égési sérüléseket háromszor olyan lassan heverjük ki, ha egyáltalán túléljük a lángokat. A tűz marta sebek sosem múlnak el heg nélkül. Talán azért, mert a tűz a nap egy földre idézett darabja lenne?
  
  
  
• Új létünkben megszépülünk, bőrünk feszesebbé válik, árnyalata vértelenné válik (az időskori ráncok, korábban szerzett hegek, sérülések nyomai nem tűnnek el – kivéve, ha közvetlenül átváltozásunk előtt szereztük őket).
  
  
  
• Mások manipulációjára ugyan nem leszünk képesek, de aki jól tudja használni erőteljessé váló karizmáját, annak dolga könnyebbé válik a befolyásolható, akaratgyenge halandókkal.
  
  
  
• A vérünkben szunnyadó erő lassan virágzik ki, nemlétünk során lesz egyetlen dolog, amiben biztosan kiemelkedünk a tömegből, egy dolog, amit a testünkben keringő hatalommal egybefonunk, amire halandó sosem lenne képes, ami a mi egyéni képességünk lesz, és csak a miénk. Ahogy az éltető nedű sűrűsödik testünkben, úgy válunk képessé egyre jobban használni.
  
  
  
• Azoknak, akiket vérünkkel rendszeresen itatunk, képesek vagyunk parancsot küldeni az elméjébe, ám mások tudata zárt számunkra, hacsak nem rendelkezünk a bepillantás képességével. Képesek vagyunk gyermekeink befolyásolására, de szabad akaratát teljes mértékben csak gyermekként tudjuk lekorlátozni.
  
  
  
• Képesek vagyunk mélyálomba merülni, mely a megfáradt idősek eszköze a pihenésre, sajátos, hiszen halottnak látszunk, éppúgy, ahogy nappali pihenőnk alatt, ám az éjszaka ezúttal nem kelt minket, és a testünkben megfagyott vér is lassabban fogy.
  
  
  
• Régebben, sokak számára a mesék idejében még regéltek olyan vámpírokról, akik rendelkeztek az alakváltás adományával, ám az idők során ez valahogy kiveszett fajunkból. A váltókat talán a vérfarkasok vadászták le, megirigyelve, hogy birtoklunk valamit, amit sajátjuknak gondolnak, ám ez már a történelem homályába vész.
  
  
  

Szemfogaink a vér illatára, vagy erősebb érzelmek hatására vámpírfoggá nőnek, idővel ezt is megtanuljuk kontrollálni. Vigyázunk rájuk, mert ha kitörnek, csak lassan nőnek vissza. Nem nélkülözhetetlen a vériváshoz, de ez a vérszívás legélvezetesebb módja.
A vérivást képesek vagyunk az áldozat emlékeinek összemosásával „elfeledtetni”, vagy valószerűtlenné tenni az áldozat számára, ezzel védve a vámpírtársadalom „inkognitóját”. Az árulkodó seb beforrását a saját nyáladdal segítheted elő, így heg nélkül beforr a seb.  

• Mikor Halandó vérét vesszük, minden vámpír képes arra, hogy a vérivás következtében keletkező fájdalmat, kellemes érzéssé, vagy akár gyönyörré alakítsa, így az a pillanatnyi tűszúrás, amelyet a szemfogak okoznak mintha meg sem történt volna. Ezt az érzést maximum négy deciliter vér mennyiségéig tudjuk csak fenntartani, utána legfeljebb, ha képességünk ilyesmire kiterjed. Persze egy gyengébb halandónál ez a mennyiség kevesebb is lehet, így nem árt feltérképezni az áldozatod egészségét.
  Mint, ahogy gyönyört, úgy kínt is elő lehet idézni a vérivás során. Ez a vámpír természetétől függ. Ha lassan, nyugodtan szipolyozol, akkor az áldozat jól érzi magát, viszont ha mohó vagy, és gyorsan, akkor idézel elő kellemetlen gyötrelmet, amely égető, szúró, éles fájdalom is lehet külön-külön, vagy akár mind az egyben.
  Ha a maximum mennyiséget túlléped, akkor mindegy, hogy mennyire voltál óvatos, a halandó lassanként érzékeli, ahogy a gyönyör múlik, és a fájó valóság érkezik el, helyette.
  Halandóknál előfordulhatnak mellékhatások, gyengeség, szédülés, rosszullét, hányinger, étvágytalanság, szárazság, fejfájás.     
  
  
  
  
• Ha Vérfarkas vérét vesszük - amely nem igazán gyakori felénk - akkor a farkas gyengülni kezd. A farkasokra befolyással van a vámpírszag, így hacsak képességed nem terjed ki rá, semmiképp sem tudsz a farkasban vágyat kelteni, szívás közben. Amilyen alakba martunk az áldozatba, úgy míg meg nem szűnik a láz, képtelen lesz az átváltozásra.
  A farkasok vére igazi ínyencség. Vérük jóval laktatóbb, mint a halandóké. Ettől függetlenül az idősek sem tanácsolják, hogy ok nélkül farkas vérét vegyük, hacsak nem akarjuk, hogy a nyakunkon legyen egy egész falka.
  Farkasoknál mellékhatás: Ér összehúzódása, fázás. A fázás megszűnésével a bőr kipirulása. Felgyorsul a vérkeringés, szapora szívverés, erős izzadás.
  
  
  
  
• Ha Mentalista, vagy Álomjáró vérét vesszük, akkor képesek vagyunk mindarra, amire egy halandónál, hisz ebből a szempontból a mentalista, és az álomjáró is halandónak számít.
  Viszont számolnunk kell azzal, hogy a mentalista vér, amelyet magunkhoz veszünk, nem lesz olyan kellemes, mint egy egyszerű halandó esetében. Az ősök, a druidák főzetekkel kísérleteztek, melynek hatására a vérük keserkésebbé vált. Ha egy jelenlegi mentalista űzi a régi rítust, akkor nagyobb eséllyel hagyjuk abba előbb a szipolyozást, mint normál esetben. Egyéb iránt a nekünk nem igazán ízlik egy mentalista vére. Ez alól kivételt képez az a vámpír, aki életében mentalista volt!
  Az álomjárók vére különleges, illatuk édes, mint a méz, nehezen tudunk, ha egyáltalán képesek vagyunk megálljt parancsolni magunknak.
  A mellékhatások megegyeznek az átlag halandóéval.
  
  
  

• Érzékeny orrunk megérzi a farkas-fattyak szagát, akiknek vére élettől pezseg, és akikkel évezredes történelmünk alatt többször fajult háborúkig a kapcsolatunk.     
  
  
  
  
• A mentalistákat nem könnyű felismerni. Aurájuk viszont árulkodó, amelyet képesek vagyunk érzékelni. Halandó testük ugyan sebezhetőnek mutatja őket, ám olyan erőkkel játszadoznak, melyek létünk végét is okozhatják.
  A Mentor aurája, akár 100 méterre is kiterjedhet, és ebbe belekerülve még a legfiatalabb vámpír is felfigyel. Az idősebb vámpíroknál megesik, hogy nem ismerik fel azonnal a fiatal (I.-II. szintű) mentalistákat, hisz saját sötét energiájuk figyelmetlenné, óvatlanná teszi őket.
  
  
  
  
• Az álomjárókat halandóknak látjuk, és nem véletlen rejtik el gondosan valódi énjüket előlünk. Vérük, illatuk édes, mint a méz, ám mindezt csak azon szerencsés vámpírok ismerhetik, akik már részesültek vérükből.
  
  
  

Emlékszel még nagyapád meséire a gonosz, vérszívó szellemekről? A hazajáró lelkekről? És hogy mit kell tenni ellenük? Felejtsd el. A só nem használ, ezüst ékszert is viselhetünk, pazarold másra a fokhagymát is, és a feszület sem riaszt el minden vámpírt, ha a hited nem nyugszik igaz alapokon. A tükörben is jól látszódunk, ugyanígy fényképeken sem tűnik el alakunk, ezért vigyáznunk kell, nehogy nem változó testünk egy rossz pillanatban előbukkanó fotográfián lebuktasson minket.

• A Nap, a Nap az valóban árt nekünk, sugarai halált jelentenek számunkra, és ereje úgy növekszik, ahogy öregszünk. A fiatalok még gyakran kipillanthatnak a szikrázó fénybe egy-egy pillanatra, és talán csak vérükre lesz szükségük, hogy retinájuk ismét ép legyen. Az idősek, akik század és ezredévek óta járják az éjszakát, már régen nem láthatták a csodálatos égi jelenés fényét. Az emberek keltette utánzatok azonban hatástalanok maradnak velünk szemben.      
  
  
  
• Egy tiszta hitű által megszentelt tárgy, vagy hely, hatással van ránk, amennyiben a vámpír is hisz abban hitben. Az évszázados szentélyek, templomok, katedrálisok küszöbét vallási meggyőződésre tekintet nélkül nem tudjuk átlépni, mert a hit olyan erős, amely hatással van minden vámpírra.
  
  
  
• Az otthonok szentségét se sértheted meg, az ódon házak olyan korban épültek, melyekben a vallásosság védelemmel töltötte fel a köveket, ám az újonnan épültek már - mondhatni - szabad prédák népünk számára, ott nem kell tartanod a gáttól, mely az öreg épületekben csak a beinvitálás szándékával oldható meg. A beinvitálás visszavonható, ha a hely újra meg lesz szentelve.
  
  
  
• A gyermek éppúgy vigyáz nyaka épségére, mint az évezredes holt. Mivel testünk halott az ébredéstől fogván, így sebeink nem gyógyulnak, csupán vérünk erejének segítségével, ám a fej elvesztését még ez a hatalom sem hozhatja rendbe.
  
  
  
• A karó - aminek legalább hüvelyknyi vastagnak kell lennie -, melyet oly sok mesében felbukkan, ugyan nem okozza végünket, ám szívünkbe döfve, testünk holtként merevedik meg. Az idősebbek tudatukat megőrzik az így kikényszerített mélyálom alatt, hiszen ők saját akaratukból is választhatják mozdulatlanul eltölteni éveiket, ám a fiatalabbak gondolataira jótékonyan borul a sötétség.      
  
  
  
• A vérfarkasokat nem csupán össze-összeakaszkodó, gyakran háborúkig fajuló múltunk miatt kerüljük. Az idős, már fajtájukat szaporítani képes farkasok harapása olyan mérgezően hat az ifjakra, hogy könnyen lelhetik halálukat egy ilyen véreb marta sebbe. Az öregek szervezete ugyan már ellenáll a visszatérő élet romlottságának, de kellemetlen perceket okoz számukra is a marásba folyó méreg ereje. 
  
  
  
• Amikor elér minket az igaz halál, testünk hamuvá válik.
  
  
  

Más néven ghoul. Halandó még, ember, akit saját vérével táplálja gazdája. Bár önálló akarattal rendelkezik, hűsége a köztük kialakuló kötelék miatt szinte megkérdőjelezhetetlen. Szívében valódi szeretet, szerelem vagy épp tisztelet fészkeli be magát, ám ezzel együtt a számára ízletes vámpírvér iránti függőség is gazdájához köti. Szomjazza azt, ami emberfeletti erőt és gyorsaságot ad neki, ez függ a gazda erejétől is, minél erősebb a vámpír annál erősebb a szolga is. Kétszer olyan lassan öregszenek, mint egy átlagos halandó, ennek mértéke nem függ a gazda vérének erejétől.
Mivel testük még él, ezért épp oly sérülékenyek, mint bármely halandó, azonban a gazda vére meggyógyítja őket, a gyógyulás sebessége pedig a gazda erejétől függ. Ők a nappali őreink, szolgálóink, kezeink olykor és olyan helyeken, amikor és ahol mi nem lehetünk jelen.

A vér kötelékén keresztül, szavak nélkül is bármikor parancsot kaphat urától, ám az ő tiszte eldönteni, hogy végrehajtja-e azt, vagy szembenéz gazdája haragjával.

A vérszolgát háromszor kell megitatni, hogy kialakuljon a vérkötelék. Az első két alkalom után a kötelék hamar gyengülhet és meg is szakadhat. Az Újszülötteken kívül (I. szint) bármely vámpír képes vérszolgát létrehozni. A vérszolga hibájáért a gazdája felel!

Ugyanúgy válik vámpírrá, mint az egyszerű halandó, de nem minden ghoul részesül a vámpírrá válás kegyében. Ugyan így is szomjúság az első, amit frissen társadalmunkba lépőként meg kell tanulnia uralni, de könnyebben vészeli át a vámpír lét első megpróbáltatásait.

Az a vérszolga, aki nem válik végül vámpírrá, és többé nem hasznos, rendszerint vérszolgaként hal meg, ugyanis nem engedhetik el őket egyszerűen, azzal a vámpírok veszélyeztetnék saját biztonságukat.
(Aki hosszú ideig, aktívan kijátssza a vérszolgaságot, annak lehetősége van, hogy vámpírrá válásakor a II. Gyermek szinten kezdjen. Nem általános érvényű, erről a moderátor dönt!)

I. Újszülött
A legnehezebb időszak a vámpírlétben, ekkor kell megtanulnunk mivé is váltunk. Erőnk és gyorsaságunk ekkor ugyan nagyobb, mint egy átlag halandóé, de nem sokkal. Vérünk híg, testünk gyorsan felhasználja a tápanyagot, ezért az éhség gyakorta tör ránk elemi erővel. A nemzőnk ezért különös figyelemmel kíséri táplálkozásaink rendszerességét. Ha elragad a hév, ő az, aki visszafog – szerencsétlenebb esetben segít az eltakarításban. A vér úgy vonz minket, mint lepkéket a fény, mohóságunkban pedig könnyen okozzuk áldozatuk halálát.
Ha sérülés ér, lassan gyógyulunk, gyakorta szükséges nemzőnk vére is a gyógyuláshoz. Új képességünkre lassan ébredünk rá, még csupán keveset és ritkán vagyunk képesek használni, néha nem is tudatosan sikerül a használat.

Vérszolgát nem vagyunk képesek tartani, uralni, vérünk még túl gyenge. Kötődésünk erős a teremtőnk felé, halandóságunk lassan párolog el. Nehezen szokunk hozzá az éjszakai életmódhoz, nappalaink nagy részében is ébren lehetünk.

II. Gyermek
Erőnk és gyorsaságunk nagyobb, mint egy átlag halandóé. Vérünk lassan kezd sűrűsödni, éhségünk még mindig erős, de elkezdjük megtanulni kontrollálni azt. Ez a tanulás időszaka. A nemzőnk elkezd a vámpír lét finomságaira is tanítani. Új képességünket ekkor kezdjük el kiismerni, egyre tudatosabban vagyunk képesek azt használni. Egy vámpírszolgát tarthatnak, ha nemzőnk engedélyezi számukra.
Ha sérülés ér, még mindig lassan gyógyulunk, de a nemzőnk vére már nem szükséges, de a gyógyuláshoz a táplálékon túl, plusz vérmennyiségre van szükség. Kötődésünk még mindig erős a nemzőnk felé, de saját akaratunkat egyre erősebben képviselhetjük. Nappal ébren lehetünk, de egyre kevesebbszer használják ki ezt a lehetőséget, az éjszaka sokkal csábítóbb.

III. Ifjú
Oda kell figyelnünk, ha nem akarunk feltűnést kelteni a halandók közt, mivel erőnk és reflexeink már kimagaslóak. Farkasemberekkel nem vehetjük fel a versenyt, de eszünket nem is veszítjük úgy el. Vérünk sűrűbb, képesek vagyunk kontrol alatt tartani az éhségünket. A rendszeres táplálkozás azért még mindig kötelező, de jobban viseljük, ha egy-egy étkezés kimarad. Sebesüléseinket már magunk is képesek vagyunk gyógyítani, nem szükséges dupla táplálkozás hozzá, de a gyorsabb hatás kedvéért ajánlott.
Képességünk ismerete kezd kiteljesedni, elkezdjük tudatosítani annak előnyeit és hátrányait, egyre biztosabban használjuk. Elég erősek vagyunk, hogy két-három vérszolgát tartsunk, és az áldozatainkat is sikerül úgy megcsapolni, hogy életben maradnak. Nemzőnk még mindig befolyásolhat, de ez már nem korlátoz a szabad akaratnyilvánításban. A nappali órákban ritkán vagyunk ébren, komoly erőfeszítésbe telne.

IV. Vámpír
Erőnk és ügyességünk emberfeletti, a Vérfarkasokéval vetekszik. Besűrűsödött vérünk néhány napig csillapítja éhségünket. Az apró karcolások és sérülések hamar begyógyulnak, de egy levágott kezet még mindig hetekbe tart, míg visszanövesztjük, regeneráljuk. Képességünket már kiismertük, teljes mértékben képesek vagyunk használni. Vérünk elég erős, hogy négy-öt vérszolgát tartsunk. A nappalt végigalusszuk, de ha ébren maradunk, az éhség okozta fájdalom gyötör minden pillanatban.
 
V. Matuzsálem
Elértük erőnk és ügyességünk csúcsát, képességünk használata tökéletesítéssé válik. Már az apró trükkök is a birtokunkban vannak. Vérünk majdnem teljesen fekete, már van olyan sűrű, hogy gyermeket nemzzen. Mély sebeket percek alatt gyógyítjuk be, az elvesztett végtagot, körülbelül egy hétig tart újraépíteni. Bő egy hétig képesek vagyunk vér nélkül élni, csapatnyi vérszolga áll a rendelkezésünkre. Magunktól nem tudunk nappal ébredni, ha kényszerítenek rá, az éhség okozta kín szinte elviselhetetlen. Egyesek szerint az emberi mivoltunk teljesen kiveszhet belőlünk a hosszú évszázadok alatt, de ez nem törvényszerű.

Herceg/Hercegnő
Moderátori rang.
Kiemelkedő képességekkel, vagy csak rendkívül jó kapcsolatokkal rendelkező vámpír nyerheti el a pozíciót. Kissé lírai megfogalmazása a hatalomátvételnek, ami csak nagyon ritkán jár vérontás nélkül. Egy városra, vagy városrészre, illetve az ott létező vámpírokra terjed ki hatalma. Élet-és halál ura, döntései megkérdőjelezhetetlenek – a Király vagy Kancellár kivételével.
Új gyermek nemzése nem kötődik az engedélyezéséhez, de a vaddá váló gyermekekre és nemzőikre vasszigorral sújt le. Legfőbb feladat ugyanis az álca fenntartása.
Előfordulhat, hogy két uralkodó tevékenykedik egy város felett - párok -, de az egyik mindig a másik alárendeltje marad.

Ahogy létünk, úgy társadalmunk alapja is a vér, ez sosem volt másként. A vérszolgák, kiket halandó létükre megajándékozunk vele, hűen tartják hátukat társadalmunk alapjaiként. Bábokká válnak a kezünkben, és kedélyesen sakkozunk velük, ám a megbecsültebbek éberen vigyázzák nappali szendergésünk.

A gyermek, csupán egy cseppnyivel jobb náluk, ám ők még atyjuk óvó szárnyai alatt teszik meg első, bizonytalan lépéseiket a sötét éjszakában. A gyermek, akit még nem bocsátott el nemzője az idős felelőssége, és bűneikért együtt lakolnak, éppúgy, ahogy a vérszolgák hibája is gyakran a gazda gyengeségét tükrözik.

A kor és a tapasztalat becsülendő, és fajtánknál gyakran páratlan erőkkel is párosul, éppen ezért nálunk az időseknél a hatalom gyeplője, ahogy a várost is szinte kivétel nélkül a legidősebb vezeti. A Herceg, mert így nevezzük az irányítókat, felel egy terület, a leggyakrabban egy-egy város rendjéért.

A fiataloknak éppen elég ennyi a hatalom hálójának szövevényéből, ám a korosabbak távolabbra látnak, és a végtelen hatalommal bíró Herceg felett látják a terület valódi urát, a Királyt, kinek birodalma országokat foglal magába. Udvartartása terebélyes, ökle izzó fémként sújt le az ellene ármánykodókra, joga van döntést hozni bármilyen, a birodalmat és az éjszaka gyermekeit érintő ügyben. Jobb kezét, a birodalom Kancellárját, minden öreg ismeri, hiszen ő a pallos, aki megvesztegethetetlenül gyomlálja ki a gazt a Király kertjéből.

Az Ős a társadalmi hierarchián kívül, illetve felül áll. Olyan vámpír, aki a kezdetekkor jelen lehetett. Legendák járnak róluk is, egyesek isteni erővel ruházzák fel őket. Nem tudni, hogy léteznek-e, hogy járják-e még a világot, de senki sem szívesen találkozna velük. A Királyok, kik országok felett uralkodnak, joggal félthetnék a hatalmukat, de a gyermekeik életét is, hisz az ősök nehezen alkalmazkodnak az új világhoz, és nagyobb veszélyt jelentenek, mint az újszülött vámpír, akit magára hagyott gazdája.

• Ne fedd fel magad halandók előtt! Az inkvizíció ezernyi óvatlan társunkat pusztította el, mert elfelejtették holt arcukat maszk mögé rejteni! Ne akard, hogy ez megismétlődjön!
• Tiszteld a kort, az erőt, nemződet! Ki tudja, mikor segít ki bajodból az, akinek fejet hajtasz, ahelyett, hogy egyetlen intésével elpusztítana.
• Ne hagyd, hogy a szomjúság irányítson, ne kísértsd a sorsot, táplálkozz rendszeresen!
• A Herceg szava szent, ne feledd, amíg az ő birtokán tartózkodsz, őt szolgálod! Egy Herceget csupán a Király, és megbízottja kérdőjelezhet meg, amíg egyik cím birtokosa se vagy, nemléted folytatása érdekében tartsd a szád!

Az itt olvasható vélemények a vámpír társadalomra általánosan jellemző hozzáállást képviselik. Természetesen senki sem kötelezhető, hogy ezen elvek alapján gondolkodjon, így mindenki rendelkezhet saját megítéléssel és véleménnyel az egyes fajokról!


Halandók: Táplálék, szolga, eszköz, játékszer. Körülbelül ilyen sorrendben vehető számba, milyen hasznot nyújtanak számunkra. Bár egyszer mi is ebbe a védtelen fajba tartoztunk, nem szabad elfelednünk, hogy ragadozóvá lettünk. Bármennyire alantasnak tekintjük azonban néha-napján őket, nem szabad elfelejtenünk, hogy szaporulatuk a mi növekedésünket segíti, egészségük a mi erőnket biztosítja.

Vérfarkasok: A farkas-fattyakkal emlékezetünk óta közös történelmünk. Háborúk sorát vívtuk már lankadatlanul, hol győzelemtől ittasan, hol a vereség fájdalmával eltelve keveredtünk ki a csatákból. Természetünk különböző, és mégsem. Míg bennük buzog az élet, mi holtan járjuk az éjszakákat, ám mindketten ragadozók lévén, megérthetjük egymás szándékait.

Mentalisták: Az ősi druidákra csak a legidősebbek emlékezhetnek, ám már a fiatalabbak fülébe is eljuthatott a hír, hogy az egyensúly védelmezői ismét előléptek a homályból. Jobb, ha egyezségeket kötünk velük, mintha magunkra haragítjuk őket.

Álomjárók: Régi legendákból ismertek a fantáziagyermekek, vonzalmunk feléjük tagadhatatlan. Vérük, illatuk édes, mint a méz, ám mindezt csak azon szerencsés vámpírok ismerhetik, akik már részesültek vérükből. Halandóknak látjuk őket, és talán éppen azért rejtik el valódi énjüket, mert kipusztítanánk őket nektár-ízű vérükért. Ebben semmi személyeskedés nincs, puszta ösztön. Mivel mi is álmodunk, válhatnak álmaink őrzőjévé, elfogadva annak árnyoldalát és veszélyeit is.

A holt test nem kel újra életre, így aki egyszer vámpírrá lesz, az is marad az idők végezetéig, a valódi halál pillanatáig.

Bár képesek vagyunk egy vérfarkast azáltal elpusztítani, hogy vérét az utolsó cseppig kiszívjuk, gyermekké már nem tehetjük őket. Átkuk felülírja erőnket, s szörnyű kínok között okozza halálukat. Bár vérszolgává válhatnak, egy ilyen kötelék megtartásához nagy mennyiségű vér kell, és falkatársaik sem hagyják őket életben, hiszen megérzik rajtuk a halál érintésének szagát.

A mentalisták halandó testük miatt soraink közé emelhetőek, ám elveszítik a természethez fűződő kapcsolatukat és harmónia őreként betöltött szerepüket. Előfordul azonban, hogy mivel életük során egy adott elemhez már közel kerültek, könnyebben alakul ki náluk az ehhez köthető képesség.

Az álomjárók olyan törékenyek, hogy csak halandó részük lép át a nemlétbe. Ritka az, hogy fae-énjük megmaradjon, és ha mégis elég erős közöttük a kapocs, akkor az Álomjárás erejét birtokolják.
Minden fajcseréhez moderátori egyeztetésre és engedélyre van szükség!

• Játssz! Légy aktív, mutasd meg, hogy rendelkezel olyan erényekkel, melyek felkelthetik egy vámpír figyelmét. IC keverd magad játékba a vámpírokkal!
• Írj egy üzenetet a moderátornak a csatlakozási kérelmedről, add be a jelentkezésed a csoportba!
• Ha kérdésed van, írj üzenetet nyugodtan, de a tagfelvételt csak és kizárólag az IC játék alakulása dönti majd el. A velünk való játék kezdeményezésével egyúttal elfogadod és vállalod, hogy a karaktered esetlegesen meg is halhat.

Kivételes esetektől eltekintve NEM kezdhetsz vámpírként!

Vámpírok CsNJK listája

Idézet :

°°°° CsNJK (Csoportok Nem Játékos Karaktere): ezeket az NJK-kat az adott csoportok moderátorai, és tagjai irányíthatják csak. Irányításuk ideiglenes átengedése más csoportok tagjainak, vagy halandók számára csak és kizárólag a mindenkori moderátor jogköre.

Az akaratirányítás egy formája, mely azon kötelékekre hat, amik Isabelt másokhoz kapcsolják. Akaratától függően szorosabbra fűzheti a kötődést, de gyengítheti is azokat, vélemény-befolyásoláson keresztül cselekvésre is kihatással lehet, de valódi érzelmekre nem hat képessége. Akikhez vérkapcsolat fűzi, nem csak addig tudja irányítani őket, amíg "gyermekek", hanem az után is. Vérszolgái esetében az irányításnak nincs időbeli korlátja.

A környezetében tartózkodók, úgy érzik, hogy tehetetlenek vele szemben. Félelem járja át a testüket és habitusuk válogatja, hogy ki miként reagál erre, de az érzés ugyan az, " itt nem nyerhetnek". A vele egy szinten lévők és az erősebbek (tehát a halandók semmiképp) felismerhetik a képesség miben létét és tehetnek is ellene.

Fizikai gyorsaság, melynek segítségével a vártnál gyorsabban képes mozogni. Mozgása vámpírszemmel is jóformán követhetetlen lesz.

Eleinte vérével, majd a későbbiekben már puszta akarattal képes lesz holtakat feltámasztani ( ember, vagy akár állati test is lehet ) és irányítani. Eleinte a vér mennyiségtől függően képes a holtakat felkelteni sírjukból, ez általában darabszámra is egyenes arányosságban fog nőni ereje növekedésével. A felkeltett halottaknak nincs saját akaratuk, hanem mindent a ő utasítására, parancsára tesznek, mint bábok. Nem csak a darabszám, de a feltámasztási idő is vér korláthoz, erőkorláthoz van kötve.
Ezen felül, egy időlegesen feltámasztott halottnak képes beleolvasni bizonyos mértékig a korábbi emlékeibe.

Egy ártatlan gyermeki arc, aki semmilyen csínyt nem követhet el, legalábbis elhiteti veled, ha úgy akarja. Elesettnek, tisztának és veszélytelennek mutatja magát, hiszen így a legkönnyebb életben maradnia. Bár ha látod mit cselekszik, nem lehet hatással rád, ám azon kívül hiszel abban, hogy földre szállt angyalként viselkedik.

Érzelmeket erősít fel, érzeteket ültet a számára nyitott elmébe. Nem is létező emlékekre hívja fel a figyelmet, paranoiát, félelmet, szerelmet ébreszthet pusztán az agy hormonjainak befolyásolásával. Játszik a gondolatokkal, mint gyermek az építőkockákkal.

Hangja fegyver, vagy ringató párna. Olyan frekvenciákat képes kiénekelni, melyek az emberi fül számára gyakran már nem hallhatóak. Használhatja mindezt a tudat alatti sugallatokra, kisebb bevérzések, sérülések okozására, dobhártyaszaggató sikolyra, vagy mézédes csábításra.

A tűz egy félelmetes elem a vámpírok között, ám Cian olyan természetességgel facsarja a lángokat, minta ősidők óta ismerné titkukat. Halandó korában talán így is történt. Kisebb tüzeket könnyedén fellobbant látótávolságán belül, ám nem ostoba, hogy feleslegesen használja eszközét, mivel az rá éppoly veszélyes, mint bármely társára. Testével a hőt is könnyedén befolyásolja környezetében, ehhez mindössze egy érintésre van szüksége.

Mások gondolatainak adott mederbe terelése. Így talán a legkönnyebb leírni Jasemina képességét. Szavaival képes lassan elhitetni másokkal, hogy gondolatai az ő által megszabott fonal mentén mozogjanak. Az áldozat egy idő után el is hiszi, amit mondogat, és hogy az valóban úgy történt, ahogyan elképzelte. Ehhez azonban szükséges, hogy a másik felfogja, mit mondanak neki, és értse is az adott nyelvet.